Főoldal | Legújabb cikkek | Szerzök | Kulcsszavak | Honlap térképe | Privát rész
Főoldal --Mindent tudni akarok! - cikkek, elemzések --Money makes the world ..
    - 2004. Augusztus - Andor László - 4578 látogatás

    Népszabadság

    A reagani gazdaságpolitikát (korabeli megnevezéssel: reaganomics) két fő alkotóelemén, a kínálati gazdaságtanon és a monetarizmuson szemléltethetjük, bemutatva egyúttal a mai magyar helyzetre gyakorolt hatásukat is.

    Az adócsökkentés - és ennek következtében az állami szolgáltatások csökkentéséről - lásd a francia ATTAC elemzését Az adócsökkentés megöli a társadalmat

    Reagan árnyéka

    A nemrég elhunyt Ronald Reagan maradandó nyomot hagyott a gazdaságpolitikai gondolkodásban és gyakorlatban. Az uralkodó doktrínát azonban oly módon tudta átalakítani, hogy eredeti szándékai és kezdeményezései a későbbi kudarcok és korrekciók nélkül váltak a közgondolkodás és a praxis szerves részévé.

    Ezt a reagani gazdaságpolitikát (korabeli megnevezéssel: reaganomics) két fő alkotóelemén, a kínálati gazdaságtanon és a monetarizmuson szemléltethetjük, bemutatva egyúttal a mai magyar helyzetre gyakorolt hatásukat is.

    A kínálati gazdaságtan Arthur Laffer munkássága és közreműködése nyomán lett a reagani gazdaságpolitika egyik sarokköve; ez az elmélet képezte a nagy (főként a felsőbb jövedelmi rétegeket érintő) adócsökkentések tudományos alátámasztását. A tézis szerint az alacsonyabb adókulcs fellendíti a gazdasági aktivitást, és akár nagyobb összegű adóbevételhez is vezethet. Ennek folyománya, hogy a magasabb jövedelműeknek nyújtott adókedvezmény az egész gazdaságot hozza lendületbe; az általános prosperitáson, a foglalkoztatás bővülésén keresztül végül a szegényebbekhez is eljut, nekik is előnyös.

    Leszivárog a jólét. Ezt a vélekedést azonban tapasztalati úton cáfolta a Reagan-korszakban lezajlott jövedelmi differenciálódás.

    A Reagan-nekrológok fontos mozzanatként utaltak a kínálati gazdaságtanra, és volt, aki hozzátette: mindez annyira sikeres volt, hogy még Bill Clintont, a későbbi demokrata elnököt is hívei között tudhatjuk. Ezt azonban maga Clinton cáfolja önéletrajzában, amely nemrégiben magyarul is megjelent. Clinton a következőket írja: "A deficit a kínálati közgazdasági elmélet elkerülhetetlen eredménye volt. Ennek lényege az, hogy minél jobban csökkentjük az adókat, a gazdaság annál jobban nő, és a növekedés az alacsonyabb kulcsok mellett nagyobb adóbevételt eredményez, mint amilyet korábban a magasabb adókulcsokkal. Ez természetesen nem működött, és a deficit az 1980-as évek fellendülő időszakában robbanásszerűen nőtt.

    A költs többet, adózz kevesebbet jelszava jól hangzott, és jó érzés lehetett mondogatni is, csak éppen gödörbe taszította országunkat, és beárnyékolta gyermekeink jövőjét."

    Mivel Reagan eredeti programja az örökölt deficit eltüntetése helyett többszörösére növelte azt, szigorítani kellett a költségvetési politikát. A hazai nekrológok az adóemelésről keveset szóltak, holott Reagan érdemeként lehetne elkönyvelni, hogy amikor a deficit - részben a megalapozatlan adócsökkentések következtében - óriásira kezdett nőni, akkor két adóemelést is végrehajtott. Ezek az 1981-es adócsökkentés miatt elvesztett források egyharmadát hozták vissza az állam számára. Ezúttal az alacsonyabb jövedelműek terhei nőttek; végeredményben tehát a Reagan-korszak csak a magas jövedelmű amerikaiak számára eredményezett adócsökkenést. Ahhoz pedig, hogy később Bill Clinton a deficitet el tudja tüntetni (egy rövid időre), szakítani kellett a reagani gazdaságpolitika alapelemeivel: fogyókúrára kellett szorítani a hadiipart, ismét emelni kellett az adókat és bővíteni a foglalkoztatást.

    Az elmúlt másfél évtized magyar gazdaságpolitikájában tudunk olyan esetről, amikor az adókulcs csökkentése magasabb bevételt eredményezett. Ilyen volt a társasági adó mérséklése 1994-ben, de ezzel rokon értelmű az eva bevezetése is. Ezek a lépések azonban rendszerint nem megismételhetőek (a jövedelmek eltitkolását választók egyszer lépnek át nagy tömegben a legális gazdaságba), és nem alkalmazhatók minden adónemre. A személyi jövedelemadó idei, alapvetően elhibázott csökkentését például ellentételezni kellett az áfa emelésével. Nem lehet vitás, hogy az adócsökkentéshez való differenciálatlan, már-már kultikus ragaszkodás további veszélyek forrása.

    Nézzük azonban a reagani program másik elemét, a monetarizmust.

    Ez az irányzat elsősorban azt mondja ki, hogy a gazdaságpolitika kiemelt célja az infláció leküzdése, ennek eszköze pedig a kibocsátott pénzmennyiség meghatározott korlátok közé szorítása. Ezt az irányzatot általában Reagan elnökségéhez kötik, pedig valójában ő csak megörökölte a szigorú monetáris politikát, amely onnantól kezdve érvényesült, hogy Jimmy Carter 1979-ben Paul Volckert nevezte ki a szövetségi jegybank, a Fed élére. Olyan tanácsadókra hallgatva, mint az akkor már Nobel-díjas Milton Friedman, Reagan magáénak érezte a monetarista koncepciót, és igyekezett is kitartani mellette. Mégis kimutatható a nyolcéves elnöki periódusból több olyan mozzanat is, amikor maga próbált meg lazítani a doktrína alapján kiszabott pénzügyi kényszerzubbonyon. Reagan a háború utáni időszak legmélyebb recessziójával kezdett, és a gyors növekedés 1982 után azért vált lehetségessé, mert az eredetileg kiszámíthatónak ígért, szigorú monetáris politikát fellazították.

    A monetarizmusnak egészében és egyes elemeiben itthon is sokan hódolnak. Mindez abban is megnyilvánul, hogy a nemzeti bank tulajdonképpen az egyetlen szuverén hatalom az országban. Az elmúlt két év hibás gyakorlatából pedig semmit sem felejtett és semmit sem tanult. Másfél évvel ezelőtt heves vita zajlott a szigorú monetáris politikának a mesterséges forinterősítés politikáját támogató hívei és az enyhülést szorgalmazók között. A szigor fenntartása mellett érvelők egyebek mellett azt hangoztatták, hogy a pénzszűkét és a nemzeti valuta erősödését egyaránt eredményező magas kamat értelme az, hogy a gazdaságot hatékonyságjavulásra ösztönzi, szelekciót hajt végre a gazdasági szereplők között, vagy másképpen: könyörtelenül hajtja a gazdaságot a szerkezetváltás felé, ami végső soron az egyensúly helyreállításában is meg fog mutatkozni. Másfél év távlatából feltehetjük a kérdést, hogy vajon meddig kell ezekre az áldásos hatásokra várni.

    Aki a zárt gazdaság egyszerű modelljeinél tovább jutott közgazdasági tanulmányaiban, jól tudhatja: szabad tőkeáramlás és rögzített valutaárfolyam mellett a monetáris politika nem különösebben hatékony eszköz a gazdaságpolitika számára. Bár súlyos költségek árán, de a lebegő dollárral működő amerikai gazdaságban még elvileg működőképes lehet a monetarista koncepció, az eltérő árfolyamrezsim azonban önmagában is kizáró tényező. A valutaárfolyam a mi esetünkben nemcsak attól rögzített, mert létezik egy hivatalosan deklarált középárfolyam a forint és az euró között (amelytől legfeljebb +/- 15 százalékban térhet el a piaci árfolyam). Arról van szó valójában, hogy ezen a széles sávon belül is létezik egy kijelölt (preferált) árfolyam, amelyhez a központi bank vezetése ragaszkodik, és a mindenkori kamatszintet ezen árfolyam fenntartásának szolgálatába állítja.

    A magas kamatokon keresztül az állam és más hitelfelvevők (forintban eladósodók) finanszírozzák az importot fogyasztók és a külföldön nyaralók számára kedvező valutaárfolyamot; mindaddig, amíg az egyre rövidebb távú hitelekből épült pénzügyi kártyavár egyszer össze nem omlik.

    Reagan gazdaságpolitikai koncepcióját kezdetben az elnökaspiránsként vele versengő George Bush hasonlította a vudu mágiához (woo-doo economics), és ez a megítélés a következmények ismeretében csak megerősödött a szakmai berkekben. Nemcsak azért, mert a monetarizmus és a kínálati gazdaságtan problémái külön-külön beláthatók, hanem azért is, mert egyidejű alkalmazásuk további ellentmondásokhoz vezet.

    Mindez talán segít megérteni, milyen balszerencsés pályára került a magyar gazdaság is az elmúlt években. A fiskális "romantika" és a monetáris "realizmus" a fejlődés legsúlyosabb zavaró tényezőivé lettek. Revíziójuk elkerülhetetlen lesz; vagy a józan belátás eredményeként, vagy egy újabb pénzügyi válság hatására.



Fórum