Rezsimbuktatás franchise-ban

A tapasztalatból az elmúlt négy évben igen sok gyűlt össze, Belgrádtól Minszken át Tbilisziig. A Juscsenko melletti kampány egyik fő szervezője a tavaly létrehozott "Pora" (Itt az idő) mozgalom nyíltan vállalja, hogy a Szlobodan Milosevics megbuktatásában szerepet játszó szerbiai Otpor, az Alekszandr Lukasenko megdöntésére sikertelenül törekvő fehérorosz Zubr, és az Eduard Sevardnadze távozását elérő grúz Kmara tanácsait megfogadta a felkészüléskor.

Nem mondjuk, mit tegyenek, csak azt, hogy mi, és az Otpor hogyan dolgozunk - írja a Zubr honlapján a szervezet egyik tagja. Vlagyimir Kobec több Pora-taggal körbeutazta Ukrajnát - pár hónappal az elnökválasztási kampány előtt.

A tüntetéseken, a sajtóközpontként, melegedőként felállított ellenzéki sátortáborokban a Kmara aktivistáit látni, olykor az új grúz zászlóval a kezükben, amely Mihail Szaakasvili elnök hatalomra jutása után lett hivatalos. A Kmara a másik három szervezettel együtt tagja annak az informális nemzetközi mozgalomnak, amely a tekintélyelvű rezsimek ellen szerveződött.

A forgatókönyv nagyjából hasonló, igaz - a hatalmat a demokrácia szabályainak felrúgásával megőrizni vágyó - politikai elit reakciói sem tértek el egymástól jelentősen a négy országban. Szabálytalanul zajlottak le a választások, manipulálták a választói névjegyzéket, szervezetten szállították a - voksaikat akár több helyen is leadó - szavazókat, megsemmisítettek szavazatokat, vagy egyszerűen a hatalomnak kedvező összetételű számlálóbizottságokat állítottak fel. A nyilvánosságra került adatok hatására az ellenzék tüntetőkkel vonult utcára, a választási bizottság pedig napokon át - az erősödő ellenállás miatt - lebegtette a hivatalos eredményt. (Belgrádban az alkotmánybíróság érvénytelenítette a választást - Kijevben az ügy a legfelsőbb bíróság előtt van.) Közben folyamatosan nőtt a tüntetők száma, az utca nyomására Belgrádban és Tbilisziben lemondott Milosevics, illetve Sevardnadze. Közös elem, hogy sikerült erőszakmentesen elérni a hatalom távozását, igaz, Szerbiában ehhez egy bő hónap, a kaukázusi országban csak néhány nap kellett.

A civil megmozdulás mellett azonban az amerikai diplomácia szerepe sem mellékes: a The Guardian brit napilap arra hívja fel a figyelmet, hogy az USA belgrádi nagykövete 2000-ben ugyanaz a Richard Miles volt, aki tavaly már tbiliszi nagykövetként adott tanácsot és biztatást a rózsás forradalom vezetőjének az Eduard Sevardnadzével szembeni küzdelemhez. (Az Amerikában tanult Szaakasvili tavaly még Belgrádba is elutazott "tanulmányútra".) Ugyanez nem sikerült a Nicaraguában még eredményes Michael Kozak amerikai diplomatának, aki a fehérorosz ellenzéket támogatta. Ám Minszkben az elnökválasztást Lukasenko játékszabályai szerint tartották meg.

Az összehangolt ellenzéki akciókhoz, a professzionális marketinghez azonban pénz is kell. Ez elsősorban az amerikai Demokrata Párt vezette Nemzeti Demokrata Intézet, a republikánusok Nemzetközi Republikánus Intézete, az USA külügyminisztériumához tartozó USAid, valamint Soros György Nyílt Társadalom Intézete és a Freedom House nem kormányzati szervezet által biztosított forrásokat jelenti - írta a The Guardian. A baloldali napilap értesülései szerint az Egyesült Államok hivatalosan 41 millió dollárt költött Belgrádban egy év alatt az ellenzéki mozgalmakra, Ukrajnában pedig 14 millió dollárt. Az utóbbi magában foglalta ezer megfigyelő kiképzését és az exit poll felmérések költségeit is.

A rezsimbuktatás "franchise-rendszerű" amerikai exportja azonban önmagában nem lehet elegendő, ha nincs meg az elégedetlenek kritikus tömege. Jól mutatja ezt a fehérorosz példa, ahol Lukasenko hatalma egyelőre megingathatatlan. A The Guardian szerint azonban az elmúlt négy év három rendszerváltásának tapasztalata jól átültethető a posztszovjet térség más országaiba is. A következő célpont Moldova és a tekintélyelvű közép-ázsiai köztársaságok lehetnek.