Az egészségügyi ellátások és finanszírozásuk

Magyarországon a korábbi szocialista rendszertől örökölt hagyománynak megfelelően az egészségügyi ellátás kiterjed a lakosság egészére és úgymond ingyenes. Ez alatt azt kell érteni, hogy a beteg viszonylag ritkán fizet térítési díjat akkor, amikor valamilyen ellátásra rászorul, illetve nincsen korlátozva (a befizetés összegéhez kötve) az ellátások igénybevétele. Természetesen nem ingyenes az ellátás, hiszen a munkaadó és a munkavállaló egészségbiztosítási járulékot és a munkaadó már évek óta egészségügyi hozzájárulást is fizet. Emellett közismert a hálapénz-fizetés elterjedtsége a hazai egészségügyben.

A betegbiztosítás a piacgazdaságokban, amint a neve is jelzi, biztosítási alapon működik. A biztosítás alapját képező befizetéseket részben a biztosított személy, vagy annak hozzátartozója és (amennyiben van) a munkáltatója teljesíti. Miután a biztosítások lehetőségei minden tekintetben elég kiterjedtek, így az egészségbiztosításnál és az elnyerhető szolgáltatások köre, illetve színvonala többnyire a biztosított befizetéseitől, illetve az ő érdekében történő befizetéstől függ. Ez azt is jelenti, hogyha a biztosított lemond bizonyos szint igénybevételéről (pl. nem kéri, hogy 1-2 ágyas szobában feküdjön, hanem megelégszik a többágyas szobával), akkor pénzbeli visszatérítést kap. A világ azon fejlett országaiban, ahol valóban biztosítási alapon működik az egészségügyi ellátás, a hálapénz intézménye ismeretlen.

Az egészségbiztosítás állami finanszírozása - a korábbi szocialista rendszerű középkelet-európai országokon kívül csak - néhány ún. jóléti államban fordult elő. Ugyanakkor a világ számos - fejlődő - országában az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutás ma is megoldatlan. Nem kivétel ez alól több fejlett ország sem. Pl. az USA-ban a lakosság jelentős hányada nincs bevonva az egészségbiztosítás rendszerébe. A piaci alapokon működő egészségügyben minden ellátásnak éppen olyan ára van, mint bármelyik más, a piacon eladásra kerülő terméknek és az igénybevevőnek biztosítás hiányában éppen úgy fizetnie kell érte, mintha a borbélyhoz térne be hajat vágatni.

A hazai egészségügyi rendszeren belül is létezik az ún. ingyenes ellátás mellett a magánorvosi ellátás. Ez megvolt a szocializmus időszakában is, ám az utóbbi mintegy 10 évben lényegesen kiterjedtebbé vált. A rendszer sajátossága, hogy a magánorvosi szolgáltatást is részben a társadalombiztosítás finanszírozza, a hozzá befolyó bevételekből. A magánorvosi alapon működő családorvosi hálózat és fogorvosi hálózat szerződésben áll a társadalombiztosítással, az előbbi kötelezően, az utóbbi választható módon. A családorvosokat tehát a társadalombiztosítás fizeti, a családorvoshoz leadott egészségbiztosítási kártyák száma alapján. A fogorvosok pedig szerződést köthetnek a társadalombiztosítással - ha akarnak -, hogy a hozzájuk forduló betegeket térítésmentesen ellássák. Ilyenkor a beavatkozás költségét a társadalombiztosítás fedezi.

Itt kell még szólni a közgyógyászati ellátásra jogosító igazolványról. Ezt az igazolványt azok kaphatják meg, akiknek nagyon alacsony a jövedelmük és így nem tudják megfizetni a gyógyulásukhoz szükséges gyógyszerek térítési díját. Ezzel az igazolvánnyal ingyenesen juthatnak hozzá mindenfajta betegséget gyógyító gyógyszerhez (általában az adott betegség gyógyítására alkalmas legolcsóbb fajtához), illetve olyan szolgáltatásokhoz (pl. fogászati ellátás), amiért másoknak részben vagy egészben térítési díjat kell fizetni.

A gyógyszerek árának egy részét egyébként a társadalombiztosítás támogatja. A gyógyszerek ára tehát alacsonyabb, mert a termelőnek a társadalombiztosítás fizet azért, hogy az árak ne a költségeknek megfelelően alakuljanak. Ezeknek a gyógyszereknek a köre betegségfajtánként és azon belül konkrét gyógyszerenként változó. Ez azt jelenti, hogy bizonyos betegségeket (amelyek előfordulása gyakori és népegészségügyi szempontból kezelésük fontos) gyógyító gyógyszereket támogatja a társadalombiztosítás (pl. szív- és érrendszeri megbetegedések, cukorbetegség stb.), illetve a kiválasztott betegségek gyógyítására alkalmas gyógyszerek közül néhányat támogatnak, másokat viszont nem.

Táppénz

A betegségi ellátásokkal kapcsolatosan lényeges a táppénz intézménye. A modern gazdaságok többségében a megbetegedett kereső a keresőképtelenségének időtartamára keresetpótló jövedelmet kap. (Japánban azonban ez a lehetőség nem működik.) E jövedelem finanszírozója nálunk részben a munkaadó (amint erről a munkaadók által fizetett betegszabadságnál szó volt), részen pedig a társadalombiztosítás. Az ún. táppénz nálunk maximum egy évig folyósítható. Ha valaki ennél hosszabb ideig marad keresőképtelen, akkor kérnie kell a leszázalékolását. Ezután rokkantnyugdíjra válik jogosulttá.