Wim Wenders Amerikája

A Land of Plenty - Leonard Cohen egyik híres dala. Tőle kölcsönözte legújabb filmjének a címét "az amerikai barát", Wim Wenders. A bőség földje bemutatása és a Robert Bresson díj átvétele indokolta a német rendező jelenlétét az idei velencei nemzetközi filmfesztiválon. A dolgok állásával huszonkét éve Arany Oroszlánt nyert Wenders kultusz-filmje, a Berlin felett az ég óta ugyanazzal a következetességgel nem tesz különbséget a dokumentum és a játékfilmes műfaj között.

Nincs dokumentum, amelyik ne mesélne el egy történetet, és nincs fikció, amelyik nem a valóságot mutatná be - vallja. Szürkületi fényektől tompított, a távolságot és a közelséget lélektani motivációkkal váltogató digitális kameráját egy globális krízis "ütőerére" irányította. A rettegett félelem óráira a szabadság védelmezésének módozatairól. Wenders eszméltetésének, vitaindító road-movie-jának alapja szeptember 11-e következményeinek, a tragédiából fakadó globális válsághelyzet, a személyes és kollektív kiábrándultság túlélésének a módozatai.

Túlságosan is szeretem Amerikát ahhoz, hogy egy ilyen nehéz helyzetben támadjam. A bőség földjével mindössze arra tettem kísérletet, hogy boncolgassam keresztény és európai érzelmeimet egy ország iránt, amelyet sokan ellenségnek tartanak.

A paranoia, a zavar, a megtévesztés Amerikájának szem és fülnyitogató szándékával készítette el Wenders legújabb fillmjét, hogy a bőség földjének szegénységéről, testi-lelki kiüresedéséről szóljon.

A terrorizmussal devalválódtak, bemocskolódtak az alapvetően amerikai értékek, legfőképpen a szabadság.

Idealizmust és megszállottságot ütköztet egy nagyvárosi "angyal", egy bátor, idealista, elkötelezett, a fedél nélküliek missziójában tevékenykedő, Palesztinából visszatérő lány, Lana és nagybátyja, az ex-vietnámi veterán utazásában. A pszichés zavarokkal küszködő hazafi, Paul számára múltbeli rémálmait testesíti meg szeptember 11. Arra szegődik, hogy mindenáron megvédje hazáját, a szabadság országát a terrorista támadásoktól. Az Amerikai Egyesült Államok elsőszámú védelmezőjének szerepében a legkisebb gyanús jelre is őrző-védő eszközökkel "érvelő" férfi a lelkeket dúló két lábon járó paranoia megtestesítője. Szánalmas és felnagyított jelképe korunk önjelölt szabadsághőseinek. Az általa folytatott harc kicsiben a leképezése a Bush-vezetésnek, amelyik képletesen szólva mindenre tüzel, ami mozog. A szabadság mindenkori védelmét az erőszakmentesség eszmeiségével párhuzamba állító Wenderset a Fehér Házon innen és túl is erős érzelmi reakciók érték a másik Amerika kételyeit és gyötrelmeit érintő filmje kapcsán. Európa érthetően árnyaltabban reagált a rendező kiábrándító, mégis a változások mellett voksoló képi világa láttán.

Nincs bőség ínség nélkül. Sokak gazdagságáról és sokak szegénységéről hulott le a lepel a két torony porában. A bőség takarta fekete lyukakra eszméltünk. Kezdetben nagyfokú szolidaritást szültek a civilizált világban az amerikai terrortámadások. Később az események kihatásaitól megizmosodva ugyanez a civilizált világ ellenségként mutatott Amerikára. Valahol mindannyiunk közös felelőssége, hogy mégsem következett be az, aminek be kellett volna következnie: a lehetőség megragadása, hogy változtassunk a világ folyásán.

Az ötvenkilenc esztendős, élete javarészét Berlin és Los Angeles kettős vonzásában élő Wenders lakonikus szavai rést ütöttek a velencei Mostra napfényes derűjén. Politikai vitafórummá tágította a filmes értékek mustráját, amely a tengerentúlról megannyi paranormális jelenséget, idealizált álmot, képzelet szülte játékot importált.

A mozi legkonokabb mesélőjéről, Steven Spielbergről szólva, ő például a reptéri terminálon rekesztette egy fiktív kelet-európai ország utasát a Terminálban. Wenders "terminálja" célirányosabb, ami háború és béke, terrorizmus és antiterrorizmus harcát illeti. Az amerikai "álom" nevesített ellensége nem is annyira Bush elnök, mint az az új háború, amely legitim kereteket nyert az iszlám fundamentalisták elszigetelt mozgalmának kiszélesedésével. Berlintől Torontóig Wenders mindenütt felvonult, ahol az ellen tüntettek, hogy Bush hadat üzenjen Iraknak. A hovatartozásában lekettőzött, az elmúlt nyolc évben az Egyesült Államokban élő rendező, aki Európa "számlájára" írja az Amerika mint közellenség hangulat szítását, az amerikai lelkületének oldaláról nézve az alábbiakat vallja:

Az amerikaiak folyamatos propaganda nyomása alatt élnek, mindamellett nem jutnak el hozzájuk hiteles információk, ha csak az Interneten keresztül nem. Vesztesnek érzik magukat, másfelől azt hiszik, hogy változatlanul a világ érdeklődésének középpontjában állnak. A valóság egészen más képet mutat, legalább tíz éves lemaradással kűzdenek: elszigeteltek, vakok, képtelenek az iróniára, ami az európai embereket jellemzi. A politikát a szent háború és a fundamentalizmus újszerű "házassága" hatja át. Mindennek ellenére a szociális juttatások csökkentésétől szenvedő veteránokban él valami gyermekien naív hit az ígéret földjéről. A fiatalokat már nehezebb becsapni, aki csak teheti közülük elhagyja az országot, Európába jön tanulni, egzisztenciát teremteni.

Wenders tekintete egyszersmind fenyegető és gyengéd, elítélő és megbocsájtó, amire csak egy hozzá hasonlóan sok ígéretet, nekibuzdulást, kiábrándultságot megélt gondolkodó képes.

Talán a szerencse javára irandó, hogy Amerika barát európaiként soha nem veszítettem el a látásomat. A legnagyobb értékformáló tényezővé nőtt politikai propagandát tartom a legkártékonyabb befolyásoló erőnek. Az Egyesült Államok már a nyugati-keleti világ felbomlása óta a harmadik világ kulturális szegénységével kűzd. A hazafiság sokszor üres és ártalmas szlogenjei mögött csak kevesen képesek a valóságot látni. És a valóság a ma Amerikájában elszegényedésről szól, a nagy ígéretekben fogant szegénységről. Egy óriás magányáról, amelyik egyedül maradt. Az igazi bőség földje Európa. Az európaiak kisebb nagyobb lemaradással ugyan, de kűzdenek kulturális diverzitásuk és identitásuk megőrzéséért. Elegendő kiindulni abból a puszta tényből, hogy mi európaiak utazunk. Az amerikaiak aligha hagyják el az országukat, aligha lépnek ki a saját közegükből. Az amerikai elektronikus és írott sajtó kilencven százalékban a republikánusok kezében van és politikai propagandát folytat. A lakosság mindössze tíz százaléka rendelkezik útlevéllel, ami európai szemmel nézve meghökkentően alacsony arány.

Sokakban felvetődött a párhuzamba állítás Michael Moore Bush-ellenes kampány pamfletéjével, dokumentum-fikciójával, a Fahrenheit 9/11-el. Mintha csak a népszónok Moore vásznáról öltött volna testet és megszállottságot Wenders patrióta hőse. De Wenders látásmódja sokkal mélyebb a terrortámadások Amerikájának kihatásait illetően. A szeretet fegyverével, a türelem, a bátorság és a tisztaság színeivel gazdagítja a jó ügyek harcosainak képét Lana, a hajléktalanok "védőszentjének" képében.

Ha az ellenség fanatikus, nem marad más kiút, mint a demokratikus értékek radikalizálása - véli Wenders. Az univerzális szeretet együttérzésével gazdagítja a megszállott Paul alakján keresztül a felismerést, miszerint soha, semmilyen életkörülmények között nem érezhetjük magunkat biztonságban. A bizonytalanság valahol mégis a biztonság reményét, a helyes erkölcsi magatartás elsajátítását rejti. És alighogy feleszmélt a rendező a terrortámadások kihatásaiból, máris egy újabb amerikai sztoriba "vágta a fejszéjét". Egy tragikomikus westernbe Sam Shepard drámaíró tollából, amit a filmrendezőként és forgatókönyíróként is befutott Shepard feleségével Jessica Lange-gel és Tim Roth-tal készít. Az erkölcsileg széthullott család mikrokozmosza a nevadai Montanában valahol mégis ugyanarra a másik Amerikára reflektál, amit Hollywood "nagyágyúi" nem szívesen tennének ki a kirakatba. Mert továbbgyűrűzik benne a félelmekkel, létbizonytalansággal, morális talajvesztéssel teli közelmúlt.

Mindezek ellenére Wenders optimistának tartja magát.

Egyszerűen élni sem tudnék, ha nem lennék optimista. A pesszimisták betegsége a lemondás, ami mindenkor életellenes. Az emberiség története folyamatos példákkal szolgál arra, hogy a legmélyebb reménytelenség közepette is képes volt utat váltani, mindahányszor ráébredt, hogy téves úton jár. Éppen emiatt hiszek abban, hogy képesek vagyunk a tévesen járt utat újra cserélni.

Fórum

replica| 2010. július 31.
While purchasing your mulberry leather bag you may follow below guideline to buy best replica loewe handbags for you. • Purse materials: Leather is always a classic, and it works for any situation and with any outfit. However, other handbags on sale materials are fashionable now. Fabric louis Vuitton replica handbags can look very stylish, as well as a mix of fabric and leather. Straw replica handbags are simple, and create a great look replica chloe handbags for the summer. Moreover, since straw looks very natural, it works well with a summer outfit of any color.• Color of the purse: These days’ dolce gabbana bags are very colorful. Of course, this means that you can no longer have just one celine handbags that would go with any outfit you wear. However, if you wear a lot of blue, orange or green, a matching color paul smith bag would make your outfit complete. Fruit prints are currently ’in’, with the most popular being cherries, peaches and apples. As far as prints go, a replica burberry handbags plain, one-color discount dior handbags is more practical as it is easier to match with your clothes. However, if you wear a single-colored chloe handbags replica, adding a bright, multicolored designer handbags might be a good idea. Also each season of the year favors different replica Louis Vuitton colors. All greens are very popular in spring, while red and orange are often seen in autumn. Winter favorites are white and all shades of blue. And, of course, black is still a classic, which goes with any outfit. Brown bottega veneta replica, too, are still replica cartier handbags popular although they are not very practical: a brown bag would only work with brown or beige louis Vuitton replica handbags. • Purse style: If you are slim and tall, go for a round or square shaped purse. If you are not very tall, a bottle shaped dolce & gabbana handbags would look best. And, of course, a not very large backpack works perfectly for any figure. Most juicy Couture Replica Handbags have adjustable bally replica handbags, so make use of them. Large gucci replica handbags should never hang at the level of your hips: if necessary shorten the handle, so the marc jacobs replica comes to your waistline. And if you wear a backpack, it should not hang down over your backside: adjust the replica chloe handbags so it is just above your waist. This looks better, doesn’t put as much pressure on your versace replica handbags back, and forces you to keep a good posture. All the best and have a great shopping.
replica

> Wim Wenders AmerikĂÂˇja| 2010. február 2. írta WOjMWlPZFCTOTtI
AU4TpZ bcbuethbpsyw, [url=http://xxnsmwxckgdp.com/]xxnsmwxckgdp[/url], [link=http://sflsmayqqruc.com/]sflsmayqqruc[/link], http://dcpmownvtogt.com/
DMoRsizLhkDvOGXuhK

Rovatok

Népszava - filmkritika

Wim Wenders Amerikája

Fórum

USA

filmekről, kiállításokról, stb.,

Németország