Főoldal | Legújabb cikkek | Szerzök | Kulcsszavak | Honlap térképe | Privát rész
Főoldal --Mindent tudni akarok! - cikkek, elemzések --Money makes the world .. --Kamat - Árfolyam
    - 2004. December - Blahó Miklós - 2432 látogatás

    Népszabadság

    Halvány fogalmam sincs arról, milyen irányban mozognak az árfolyamok a jövőben, s a legkevésbé sem szándékozom megjósolni a folyamatokat. Ez pancsereknek való játék. Nos, ha Mervyn Kingnek, a Bank of England elnökének ilyen lesújtó véleménye van az előrejelzésekről, akkor nyugodtan fel is hagyhatunk azzal, hogy a dollár sorsáról töprengjünk. Ám az angol jegybank vezére szerencsére dobott egy mentőövet a fuldokló elemzőknek: a napi, heti vagy havi becslések értelmét utasítja el.

    Profik és pancserek - avagy mennyire gyengül meg a dollár?

    Ha nem hagyott volna nyitva egy kiskaput, hogyan mernének olyan tekintélyes szakemberek, mint például Fred Bergsten, a washingtoni Nemzetközi Gazdaságkutató Intézet igazgatója, vagy Martin Wolf, a brit Financial Times vezető elemzője, meg Kenneth Rogoff, a Harvard Egyetem professzora, megnyilvánulni ebben a kérdésben.

    A tekintélyes lapokban, tudományos publikációkban megjelentetett tanulmányok többéves megfigyelések alapján jutnak arra a következtetésre, hogy a dollárnak bizony gyengülnie kell. Hogy milyen iramban, katasztrófával terhelve vagy sem, s milyen szintig - ennek megválaszolására már nem vállalkoznak. A dolgozatok azonban tanulságosak olyan kicsi és nyitott gazdaságok számára is, mint a magyar, amelynek világgazdasági szerepe elenyésző az Egyesült Államokéhoz képest, ám egyensúlyi mutatói ugyanolyan drámai felbillenést jeleznek, mint az amerikaiak. Érthetetlen módon mégsem azt az utat követi, mint az USA, amelynek esetében a szakértők egyetértenek a valuta fokozatos gyengítésével, hanem éppen ennek ellentettjét, a felértékelést választja.

    De maradjunk az Egyesült Államoknál, illetve a profiknál. Kutatásuk tárgya valójában nem új problémát vet fel, hiszen a dollár volt már hasonló helyzetben. Létezett élet az euró előtt is, s az amerikai valuta az európaiakhoz képest 1996-ban, 1992-ben vagy a nyolcvanas években is végrehajtott ugyanilyen mutatványokat. S ha a történelem ad bármiféle útmutatást, akkor nyilvánvaló, hogy az amerikai kormányzat gyakorta "jóindulatú semmittevésként" jellemzett politikája nem tarthat a végtelenségig. Nixonnak az aranyhoz fűződő utolsó cérnaszálat kellett levágnia a dollárról, Reagannek is be kellett avatkoznia, s aligha lesz ez másként Bushsal, akinek újraválasztása felgyorsította az amerikai valuta 2002 eleje óta tartó, kitérőkkel tarkított hanyatlását.

    Az alapképlet most is ugyanaz. Az árfolyam szépen ellátja árkiegyenlítő feladatát. Amikor az USA-ban nagy deficit halmozódik fel a kereskedelmi és folyó fizetési mérlegben, Európában és Ázsiában meg nagy többletek, akkor a leértékelődő dollár egyszerűen kiigazít. Exportot ösztönöz és importot fékez odahaza, s teszi ezt fordítva másutt. E gyönyörű egyenletbe azonban új ismeretlenek kerültek. Kína úgy őrzi versenyképességét, hogy a dollárhoz köti pénzét, s nem hajlandó a szükséges felértékelést végrehajtani. Az OPEC az olajárakat manipulálja, s hosszú ideje mesterségesen visszafogja a kitermelést és a beruházásokat. Európa, pontosabban az euróövezet meg halogatja azokat a reformokat, amelyek gazdasági növekedését serkenthetnék, a fogyasztását bővítenék, vagyis segítenék az amerikai hiány eltüntetését.

    De az Egyesült Államokban is új helyzet alakult ki. A költségvetés egyensúlya rövid idő alatt megroppant. A clintoni többletből mára a hazai össztermék (GDP) csaknem négy százalékára rugó deficit lett: igaz, ez volt a válasz a terrortámadásokra és a recesszióra. A folyó fizetési mérleg hiánya - amely a külkereskedelem és a befektetett jövedelmek egyenlegét mutatja - a GDP hat százalékát ostromolja. Ez történelmi rekord, ilyen hatalmas hiány még sohasem halmozódott fel. Ennek oka, hogy a magánmegtakarítások is történelmi mélypontra zuhantak. A mai ráta fele a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján mért értéknek. Ebből az következik, hogy az USA soha nem látott étvággyal zabálja fel a külföld megtakarításait. S mint a követelések és tartozások mérlegéből kiderül, elsősorban fogyasztási, nem pedig beruházási céllal. Akik dollárba fektetnek, s finanszírozzák a hiányokat, nyilván nagyobb hozamot várnak el az árfolyamkockázat ellensúlyozására, illetve azért tartják amerikai dollárban tartalékaikat, hogy saját pénzüket meg kivitelüket menedzseljék. De bármikor meggondolhatják magukat.

    Három lehetséges megoldás létezik. Egy: Európa és Ázsia növeli keresletét az amerikai áruk iránt. Kettő: az USA csökkenti saját belső keresletét, aminek következménye persze beláthatatlan hatású válság lehet. Három: folytatódik a dollár gyengülése. Nem egymást kizáró e három folyamat. Nemzetközi megállapodás keretében jól vegyíthető. Washington mérsékli a büdzsé hiányát, miközben a dollár ereszkedik lefelé, Európa reformokkal kihúzza magát a lassú növekedés kátyújából, Ázsia pedig lazítja valutái dollárhoz fűződő viszonyát. Ha így lesz, megússzuk nagyobb pénzügyi krízis nélkül. Ha nem, jöhetnek a pancserek.



Fórum