Amerikai görbetükör

Ez a méltatlanul kevés publicitást kapott Pentagon-jelentés lerántja a leplet az elmúlt időszakban ránk zúdított félrevezetésekről, miközben új, jobb, hatékonyabb manipulációt javasol helyettük. Kiválóan szemléltetve a rendszer zsákutcáját, s benne saját - európai - felelősségünket is.

Az alaphelyzet

Előzetesen nem árt leszögezni, hogy a dezinformáció a hadviselés, a propaganda pedig a hatalom természetes velejárója. Eddig sem volt titok, hogy az Egyesült Államok mindkettőt előszeretettel, masszívan és - legalábbis az önreklám részeként magáról sugárzott kép szerint - ügyesen alkalmazza. Az, hogy 2004 végén mégis a kritikák fókuszába került a kérdés, több okra vezethető vissza.

Az első és legfontosabb a kudarc. Tudniillik, hogy Amerika világszerte zuhanó népszerűségét látva nemigen tagadható az eddig folytatott PR-stratégia - információs kampány, globális kommunikáció, “kulturális" diplomácia - veresége. Miközben a főellenségnek kikiáltott terrorizmussal szemben köztudomásúlag az úgynevezett eszmék háborúja folyna. S dacára annak, hogy a washingtoni kül- és védelempolitika évtizedek óta prioritásként kezeli a világ közvéleményének “befolyásolását", dollárhegyeket költve a különböző propaganda-műveletekre.

A másik probléma, hogy bár az amerikaiakat cseppet sem zavarja a külvilág szervezett átverése, azt viszont nehezen viselik, ha saját kormányuk velük is nyíltan ezt teszi. A manipuláció leplezett formáját már bőven volt idejük megszokni, már ha akár csak részben is hitelt adunk a propaganda teória sokszáz oldalnyi lábjegyzettel dokumentált, nap mint nap visszaigazolódni látszó megállapításainak. Azonban időnként - mint most is - leplezetlenül zajlik az ostobára vétel, ami lényegesen nehezebben emészthető az amerikai lélek számára.

A fő gond mégis az, hogy a rendszer megreformálhatatlan. Ezúttal nem a belső fogyasztásra szánt média-manipulációról beszélünk (amit ugyebár lehet diszkrétebben vagy kevésbé diszkréten végezni), hanem a kifelé sugárzott virtuális Amerika-kép eredendő hibáiról. Persze itt is próbálkozhatunk helyi-átmeneti kozmetikai fényezésekkel: erről szólt volna például John F. Kerry elnökké választása. Ám a lényeg így is, úgy is változatlan marad. Tekintettel arra, hogy tartalom és forma összeegyeztethetetlenségéről lévén szó, az Egyesült Államok csapdahelyzete a kommunikációs baklövéseken messze-messze túlmutat.

"Egetrengető" megállapítások

Ettől még azonban roppant tanulságos olvasmány a Pentagon szakértői csoportjának “stratégiai kommunikációról" szóló - szeptemberben leadott, ám érthető okokból csak az elnökválasztást követően közzétett - jelentése. Mindenekelőtt ugyanis hatalmas arculcsapást jelent a fehér házi szövegírók világszerte buzgólkodó imitátorai számára. Újdonságot nyilván nem tartalmaznak az észrevételek - ugyenezeket a tényeket jó ideje fáradhatatlanul ismételgeti a nemzetközi sajtó és politika gondolkodóbb része -, ám külön pikantériával szolgál, hogy ez esetben a washingtoni politika szívéből érkezik a kiigazítás.

Még egyszer hangsúlyozzuk persze: csak miután már valamennyi felmérésből brutálisan kijózanító számokban köszönt vissza a látványos fiaskó. De hát végül is: jobb későn, mint soha. Főleg amikor olyan égbekiáltó sületlenségekről kell lerántani a leplet, mint például az amerikai értékeknek a sötétség erőivel vívott csatáját hirdető igék. Melyek kapcsán a jelentés frappánsan megjegyezte: “a muzulmánok nem a szabadságunkat gyűlölik, hanem az általunk folytatott politikákat".

Hasonlóan nyilvánvaló, mindazonáltal örvendetes megállapítások egész sorát tartalmazza a Pentagon-beszámoló. Figyelmeztet rá, hogy az Egyesült Államok “hidegháborús reflexekkel" válaszolt egy attól “nagyon eltérő stratégiai helyzetre", továbbá hogy “a terrorizmus elleni háború címszava alá rejti" az iszlamista mozgalmaknak a nyugati modernségre való térítését célzó törekvéseit. Hangsúlyozza, hogy “a muzulmán világbeli zsarnokságok amerikai támogatása" hitelteleníti Washington demokráciahozó retorikáját, amiben a lakosság zöme “képmutatást lát". A dokumentum szerint a radikálisok elszigetelése terén “az amerikai stratégia nem csupán kudarcot vallott, de alighanem a szándékolttal ellentétes hatást ért el". Minő meglepetés.

A jelentés első felében kifejtett - a kereket dicséretesen újrafeltaláló - diagnózist egy tökéletesen szokványos javaslatcsomag követi. Vagyis: jobban kell csinálni. Megtalálható itt az amerikai marketing-politizálás valamennyi eleme: innovatívabb megközelítésre, több koordinálásra, agresszívabb hozzáállásra, a “mozgatható célpontok" (értsd: a befolyásolhatóbbnak tartott muzulmán rétegek) személyre szabott kezelésére, a privát szféra erőteljesebb bevonására, hírességek, TV-programok és internet-technológiák hadrendbe állítására van szükség. Magyarán új életet (pénzt, paripát, fegyvert) kell lehelni a hidegháború után elcsökevényesedett propaganda-gépezetbe.

Felszínen ragadt gondolkodás

A Pentagon-jelentés szerzői így is a maximumig feszítették saját - amerikai - logikájuk és érdekalapú mozgásterük korlátait. Valódi alternatíva felvázolását nem is várhattuk tőlük, azzal a tünetkritizálásban jeleskedő-tetszelgő nemzetközi elit az adós. De mint az amerikai elnökválasztás előtt teli torokból harsogó globális ABBA-kórus (Anybody But Bush Again: bárki csak ne megint Bush) mutatta: az önmagát haladónak tartó véleményformáló réteg zöme kényelmesen a külcsínnél és a külcsúfolásnál marad. Strukturális bajokat konjunkturálisnak próbál beállítani, stratégiai elképzelés helyett taktikai imázsjavításokban gondolkozik.

Mindezt persze a tényekre fittyet hányva teszik. Mert valójában nem Bush a főgonosz, nem is Amerika a rossz, hanem a jelenlegi egypólusú nemzetközi rendszer az, ami mérhetetlenül egészségtelen. George W. Bush elnök és csapata olyan, mint valami groteszk figyelemelterelés. Amíg ugyanis az ő produkcióikon sopánkodunk, nem kell a saját politikai gyávaságunkon merengenünk. Tetszés szerint hitegethetjük magunkat azzal, hogy lehetne másképp is, vagy hajtogathatjuk, hogy “de hát ők úgysem engedik".

A realitással való szembenézés sokkal bonyolultabb volna. Hiszen akkor a nemzetközi kapcsolatok kiegyensúlyozása érdekében először magunkat - Európát - kellene önállósítani, egyenrangúsítani. Mint arra már az EU alapítójaként tisztelt Jean Monnet is figyelmeztetett: “az egyenlőtlenségen alapuló béke semmi jóra nem vezethet". A túlhatalom birtokosát visszaélésekre csábítja, a többiekben ellenérzéseket kelt. De a pluralizmus szószólói nemzetközi szinten ma mégis a hatalomkoncentráció előnyeit zengik. A diktatúrák elítélői paradox módon a többpólusúság veszélyeivel riogatnak. Eszerint az ellensúlyok és fékek elvének bölcsessége éppen csak az amerikai hegemónia esetében lenne hanyagolható.

És itt most nem is annyira az Egyesült Államok a ludas. Ő saját pozíciójának függvényében, kiszámíthatóan viselkedik. Ettől még persze nem lesz kevésbé ön- és közveszélyes a magatartása, miként a valós törekvései és hirdetett értékei között sem fog tompulni a szakadék. Példátlanul domináns helyzetben van, és ennek minden előnyét kihasználva igyekszik “elsöprő fölényét" a lehető legtovább meg is tartani. Lássuk be: az ő szempontjából teljesen logikus a dolog, még ha erősen provinciálisnak és rövidlátónak is mondható.

Az Európai Uniónak viszont hiába kínálták alapítói tálcán a megoldást: tudniillik, hogy önálló stratégiai szereplővé válva hozzájáruljon egy kiegyensúlyozottabb-fenntarthatóbb nemzetközi erőtér létrehozásához. Politikai bátorság híján inkább a homokba dugja a fejét. Hiába volna az az integrációs folyamat soron következő állomása, hiába orvosolná Európa jelenlegi nyomorainak zömét (a gazdasági-társadalmi modell újraélesztésétől a demokratikus deficit áthidalásán keresztül a környező térségek stabilizálásáig), és hiába billentené némileg helyre a mára igencsak eltorzult globális hatalmi viszonyokat. Mi európaiak egymás torkának esünk, amint csak femerül az önállósodás gondolata. Summa summárum: a hiba nem a washingtoni PR-ban, de még csak nem is Amerikában, hanem alapvetően bennünk van.

Fórum

replica| 2010. július 31.
thomas wylde are a great product to sell. They are a popular item. The majority of women have many bally replica handbags for this outfit and one for that outfit or one for these colors and another for another color of clothing. You’ll want to get them wholesale because the price will be low. But where do you go to get them wholesale?Here are some ideas for finding a wholesaler of loewe replica. coach handbags Maybe you already sell some other women’s mulberry bayswater. Does your wholesaler sell purses too? Or if you have a relationship with another retailer that sells women’s things-your contact might know a good source for mulberry replica handbags. If you have such a contact then you’ll be sure about where the bottega veneta replica originate and of their good quality. Being sure that you have a good source of the product is so important. designer handbags If you have some good friends in the same retailing business, your friends might give you the name of a trusted wholesaler. Funny as it sounds, they will probably share their wholesaler with you and you’ll know this is a good source because your business friend has already had good experiences with this person. This can be an excellent avenue of sourcing your wholesale hermes replica handbags. bottega bags Seek out some online auctions. There are quite a few of them. Auctions can be a good source of wholesale products. Many times you’ll save a lot of money even with paying shipping. Check out the seller’s reputation at the auction site; read the feedback about him or her. Pick dolce gabbana handbags with a good feedback number. If there is a forum, read any pertinent information in it. If you’re going to buy in big quantities or are buying more than one kind of item from the seller...he may give you a deal on shipping.Or you can do an online search for wholesale fendi handbags, look for wholesale directories or business-to-business sites. These are good ways to come up with a good company to get your replica handbags from. When you are checking out wholesale distributors make sure they are following fashion trends. Distributors that are careful about the styles of purses they buy are the ones to get your thomas wylde from so that you’re selling stylish jp tods handbag.This is a must because out-of-date replica burberry handbags or those that just aren’t as popular won’t sell well. Traditional bottega veneta bags are going to be a good seller too. Leather is always in good taste and diversifying your line of designer handbags is cartier replica handbags a good ploy to sell a lot of them. If you sell women clothing, burberry replica handbags to match can help a customer build her ensemble.So if you find a distributor with trendy and traditional ysl bags and one that sells other women’s jimmy Choo handbags if you sell those, then you can spend more time concentrating on your sales, your website, traffic and other things you need to pay attention to. With a good source of fendi bags cheap, you can put your efforts into building repeat business. That’s where the money is and where you want to go.
replica

> Amerikai gĂÂ¶rbetĂÂĽkĂÂ¶r| 2010. február 2. írta LbZiYRpMXH
MpFP3H szptodktovqo, [url=http://vqblerxomqkw.com/]vqblerxomqkw[/url], [link=http://tamgrpwvoeur.com/]tamgrpwvoeur[/link], http://ipnlpssasyzq.com/
gMBqPOHPIwKUS