Főoldal
|
Legújabb cikkek
|
Szerzök
|
Kulcsszavak
|
Honlap térképe
|
Privát rész
Kína nem piacgazdaság, legalábbis a Világkereskedelmi Szervezet, a WTO keretein belül sokan vonakodnak elismerni ezt a státust számára. Sok magyarázat született már erre, s tekintélyes részük nem csak elfogadható, de teljesen nyilvánvaló is.
Egy friss példa a tavalyi év terméséből: amikor a pekingi kormányzat a növekedés visszafogásáról döntött, bizonyos ágazatokban egyszerűen megtiltotta a hitelezést. Hogy az ilyesmi pontosan hogyan történik, az sokakat érdekel, de sokat nem lehet tudni róla. Tény azonban, hogy hatékony. Ez az ügynek azonban csak a látványos része. Van azonban egy valódi tályog. A kormány céljai ugyanis helyesnek tűnnek. Az érintett ágazatokban tényleg túlzott kapacitások épültek ki, további hitelezésük - legalábbis általában - nem ésszerű. A baj az, hogy a bankok, ha csak rajtuk múlna, mégis szemrebbenés nélkül hiteleznének.
Az Egyesült Államok nyilván piac-gazdaság, senki nem tesz mellé kérdőjelet, én is csak a biztonság kedvéért jegyzem meg.
Nemrégiben bejelentették, hogy egy nagy kínai vállalat, melyben kismértékben állami tulajdon is van, a Lenovo megvásárolja az amerikai IBM személyi számítógépeket gyártó részlegét. Az üzleti világ konszenzusa szerint az ügylet az IBM-nek kifejezetten jó, hogy a Lenovónak jó-e, azt pedig majd meglátjuk. Közben három amerikai honatya vizsgálatot kezdeményezett, járnának már utána, mindez nem veszélyezteti-e az amerikai nemzetbiztonsági érdekeket. Mert ha igen, akkor hiába jó ez az IBM-nek, hiába produkálta az egész ügyletet piaci megfontolás, ugrik az egész. Az amerikai cég megpróbálhatja eladni akkor a kócerájt valaki másnak, aki nem fenyeget, bár ezek után bizonyosan sokkal kevesebbet kínál érte, vagy esetleg fel is számolhatja. A kínaiak pedig folytassák expanziójukat a maguk hagyományos útján, építsenek gyárakat mindenfelé, s próbáljanak így erősödni.
Általában kívülről nehéz vitatni azt, hogy valami fenyegeti-e az Egyesült Államok biztonságát, avagy sem. Az iraki háború megmutatta, hogy a külvilágnak praktikus egyetlen tényezőt vizsgálnia ebből a szempontból: vajon az amerikai emberek, az elit, a kormány, vagy mindez együtt, úgy érzi-e, hogy fenyegetve van. Mint kiderült, az egész maradék világ nem partnerméretű és tekintélyű pszichiáter, s ha az lenne, még akkor is csak ötven százalék esélye lenne arra, hogy a létező félelmet kiküszöbölje. Amerika nagyhatalmi történetét bátran le lehetne írni fóbiák történeteként, s nincs annál veszélyesebb, mint amikor az óriás fél. Nagy kérdés, hogy a Kína-fóbia létező jelenség-e, pontosabban, hogy milyen mértékben terjed túl az említett három törvényhozón. Mert bennük megvan, ez tény.
Az mindenesetre tanulságos jelenség, hogy a többek között a szabad piac misszionáriusaként fellépő Egyesült Államok kifejezetten piacellenes, autoritatív lépésektől sem riad vissza, ha vélt vagy valós érdekei úgy kívánják. S természetesen méretes lékeket vág elvi politikáján, ha vélt vagy valós érdekei megint csak másképp kívánják. 1989 óta fegyverembargó van érvényben Kína ellen, s mindez addig fennmarad, amíg az emberi jogi helyzet itt jelentősen nem változik meg. Ahhoz viszont, hogy amerikai cégek indulhassanak a nagy kínai atomerőmű-építési láz egyes tenderein, az embargón egy kis plasztikai műtétet kellett végrehajtani, s ez restelkedés nélkül meg is történt. Nem sokkal ezután, amikor az EU arról tájékoztatta Washingtont, hogy a fegyverembargó megszüntetésére készül, igen határozottan bírálták Európát ezért, s biztos, hogy mindent megpróbálnak a megakadályozására.
Valamikor nyilvánosságra került egy titkos amerikai dokumentum, mely szerint háború esetén a hadsereg gondolkodás nélkül lelőné az EU Galileo-programjának nyomkövető műholdjait, mert annak részesei a kínaiak is. Ha a fegyverembargót, a Galileo-szatelliteket (melyek egyébként jelenleg még nem is léteznek) és a Lenovo-IBM-üzletet egymás mellé tesszük, esetleg keletkezhet az embernek egy olyan gondolata, hogy szó nincs itt emberi jogokról, igen részlegesen van szó valódi Kína-fóbiáról, s csak nagyon enyhén van szó szövetségi viszonyokról. A tét mintha kizárólag a technológiai fölény megőrzése lenne, s ebben a versenyben a piac (vagy az em-beri jogok, vagy a szövetségi politika) már csak az egyik pást, a küzdelem azonban az egész teremben zajlik. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, lassan semmit nem értünk a napi hírekből.
Visszatérve a földre: a helyzet csak akkor romlik el, ha a Lenovo-IBM-üzletet tényleg megtorpedózzák, amire van esély, de talán nem olyan sok. Egy friss közvélemény-kutatás szerint az amerikai emberek zömében nincs érzékelhető Kína-fóbia, sőt. Köztudott, hogy az IBM személyiszámítógép-gyártó részlegének tevékenysége nagyrészt már eddig is Kínában volt. Az amerikai-kínai viszony pedig, bár sok feszültséggel terhelt - jobb, mint valaha.
Peking, 2005. február