Főoldal
|
Legújabb cikkek
|
Szerzök
|
Kulcsszavak
|
Honlap térképe
|
Privát rész
A kormányfőcsere körüli politikai csevej tényként kezeli, hogy baloldali miniszterelnöke lesz az országnak. A baloldaliság kormánypolitikában megtestesülő fogalmát eddigelé - "történelmi okokból" - gyári hibás kiadásban ismerhette meg a magyar társadalom, ráadásul közben mind a világ, mind benne Magyarország változott egy picikét. Az alábbiakban rövid teszttel nyújtok segítséget az olvasóknak, hogy eldönthessék, milyen mértékben érvényes a Magyar Köztársaság 2004 őszén esedékes kormányára a baloldaliság jelzője.
Egyszerű igennel-nemmel lehet válaszolni.
- Bocsánatot kér-e az új kormány az elődjei által 1990 óta a politikából kizárt, illetve a döntéshozatalban hamisan, erélytelenül, cinikusan, illetve alibiből képviselt csoportoktól, elsősorban roma honfitársainktól és a világ szegény országainak Magyarországon élő állampolgáraitól az állam aktív és hathatós részvételével velük szemben érvényesített hátrányos megkülönböztetés miatt?
- Bünteti-e a nőkkel, a gyerekekkel, a többségtől elütő nemi orientációjú polgártársainkkal szembeni fizikai és lelki erőszakot, hátrányos megkülönböztetést, és bevezet-e hatékony intézkedéseket az ilyen erőszak és diszkrimináció minden, a "magánszféra" leplével borított formájával szemben?
- Az inflációs rátához, a költségvetési hiányhoz és az euróárfolyamhoz mérhető aggodalommal figyeli-e a kormány a munkanélküliség, a nemzetitermék-kiáramlás és a társadalmi egyenlőtlenségek mértékét, s legalább az előbbiekhez hasonló elkötelezettséggel törekszik-e ez utóbbiak mérséklésére?
- Visszahozza-e a kormány a magyar katonákat külföldről?
- Melyik oldalon - a saját teljesítmény nélkül gazdagok vagy az önhibájukon kívül szegények oldalán - vesz részt a kormány a globális gazdasági hatalmi játszmában? Felfogja-e, milyen világpolitikai lehetőséget kínál az a tény, hogy az ország képviselői - az ország valós szerepét messze meghaladó súllyal - immár részt vesznek a világ összjövedelmének egyharmadával gazdálkodó gazdasági szuperhatalom, az EU politikai döntéseinek meghozatalában? A globális egyenlőtlenségek radikális csökkentésére, a világkereskedelem szabályainak az emberi egyenlőség és a méltóság szempontjait egyaránt méltányoló átalakítására, a Tobin-féle (a spekulatív globális pénzmozgásokra kiszabandó) globális adó bevezetésére, a rabszolgatartás és a gyarmati kizsákmányolás miatti kártérítésre próbálja-e rábeszélni az EU-t?
- Van-e aktív, hatékony és intelligens külpolitikája a megbonthatatlan és örök euroatlanti testvéri barátságon, illetve a Kárpát-medencei, mondjuk így, viszonyokon túl?
- Változtat-e jelenlegi, a centrumállamok előtt megalázkodó, a perifériák polgárait megalázó vízum-, bevándorlási és menekültpolitikáján? Indít-e nagyvonalú, hosszú távú, intelligensen finanszírozott gazdasági, politikai, kulturális és társadalmi kapcsolaterősítő programokat a világ centrumországain kívül?
- Szigorúan és következetesen érvényesíti-e az emberi környezet védelmének, az életminőség javításának szempontját saját gazdaságpolitikai döntéseiben, illetve az önkormányzatokkal és a vállalkozásokkal kapcsolatos magatartásában? A gyalogost, a vonattal, villamossal közlekedő ember érdekeit képviseli-e a motorizált elittel szemben?
- Érvényesíti-e az alkotmány azon kitételét, mely szerint hazánk - idézem - "szociális piacgazdaság" volna?
- A nyilvánosság előtt és zárt ajtók mögött is értelmes, tájékozott, tisztességes embernek tekinti, s intelligens, partneri módon, öniróniával és méltósággal szólítja-e meg azokat, akiknek a nevében kormányoz?
A fenti teszt előnye, hogy nem csupán a jelenlegi kormány(fő)váltásnál alkalmazható.