Főoldal | Legújabb cikkek | Szerzök | Kulcsszavak | Honlap térképe | Privát rész
Főoldal --Mindent tudni akarok! - cikkek, elemzések --Nemzetközi Szervezetek
    - 2005. Május - Vincze Hajnalka - 3363 látogatás

    NOL

    Elolvasásra javasoljuk még a szerző hasonló témájú, és olvasóink szerint "Tök jó" cikkét Vita egy álalkotmány körül

    A delokalizációk és a szolgáltatások liberalizálása kapcsán tehát az adópolitikák és szociális juttatások előzetes összehangolásának szükségességét hangsúlyozzák. Figyelmeztetve rá, hogy ellenkező esetben lefelé - a legkevesebbet ígérőhöz - nivellálódik az EU, ahelyett hogy az uniós állampolgárok életszínvonalát felfelé harmonizálná.

    Európa francia lelkiismerete - Alkotmány NEM?

    Madeleine Albright amerikai exkülügyminiszter szerint “ahhoz, hogy valaki az Európai Uniót megértse zseninek vagy franciának kell lennie". Franciaország és az európai projekt valóban szerves, megbonthatatlan egységet képez. Amit az alkotmányos szerződés körüli viharok paradox módon csak tovább erősítenek.

    Franciaország nem “csupán" az integráció kitalálóját (Jean Monnet), elindítóját (Robert Schuman), és legendássá vált bizottsági elnökét (Jacques Delors) adta Európának. S még csak nem is pusztán a francia-német motor egyik feleként jelent nélkülözhetetlen alkatrészt. Hanem mindenekelőtt az uniós “templom" őrzőjének, a stratégiai célok továbbvivőjének minőségében.

    Nyilvánvaló, ám ritkán említett tény: Európa elsősorban Párizsnak köszönheti, hogy nemzetközi szinten ma még egyáltalán labdába rúghat. Hogy az unió napjainkra nem egy politikailag öntudatlan, stratégiailag alárendelt, katonailag kiszolgáltatott, gazdaságilag zsarolható klubbá lúgozta ki magát. Évtizedek óta újra és újra ismétlődő séma, hogy az európai önállóság szempontjából kulcsfontosságú területeken a franciák kezdeményeznek, a többiek a kezüket tördelik. A britek és németek kizárólag akkor csatlakoznak, ha szűken-rövidlátón értelmezett gazdasági szempontból “buli" a dolog és/vagy miután Washingtonból határozott hátsó fertályon billentés józanította ki őket, megadván számukra a kellő lendületet. Így volt ez például az Ariane űrrakéta, vagy éppen az Airbus repülőgépek esetében, hogy csak a legismertebbeket említsük.

    Torzítások, torzulások

    Bár itt és most nem megyünk bele a “templomőrzés" részleteibe, azért érdemes megjegyezni: ez a stratégiai-technológiai önállóság kényes problémáján túl magában foglalja az európai modell kulturális identitásának, gazdasági-társadalmi szolidaritásának és globális elköteleződésének kérdését is. Vagyis mindazt, amit elméletileg az uniónak kellene képviselnie és védenie. Ha ragaszkodna az eredeti integrációs elképzeléseknek megfelelő politikai-stratégiai célokhoz, s nem adná meg magát az őt szimpla szabadkereskedelmi övezetté hígítani próbáló (kívülről nyomasztó, belülről bomlasztó) erőknek. Amikkel szemben Franciaország egyre inkább az Asterix-képregények kis gall falujához hasonlatosan - ti. felettébb magányosan, ám vitathatatlan elszántsággal - igyekszik küzdeni.

    Franciaországban a szerződést ellenzők elsöprő többsége egy az egyben ugyanazt akarja, amit az igen mellett érvelők. Európaibb Uniót.

    A május 29-i népszavazás kapcsán napvilágot látott félremagyarázás-áradat közepette érdemes leszögezni egy evidenciát. Franciaországban a szerződést ellenzők elsöprő többsége egy az egyben ugyanazt akarja, amit az igen mellett érvelők. Európaibb Uniót. A “nem" tábor hangadói által szorgalmazott célok pontról pontra megegyeznek az “igen" tábor törekvéseivel, s úgy egyébiránt a mindenkori francia kormány által uniós szinten előmozdítani próbált irányokkal.

    Akkor viszont miről folyik az egész országot megmozgató vita? Nos, bármilyen idegen legyen is sok külső szemlélő számára a lényegi kérdésekről szóló értelmes kampány fogalma, a franciák jelenleg valóban Európáról vitáznak egymással. Mint említettük, nem arról, hogy milyet szeretnének: ennek nagy vonalaiban ugyanis alapvetően egyetértenek. A kérdés most az, hogy miként juthatnak el oda.

    Első menetben tehát az alkotmányosnak keresztelt új EU-szerződést boncolták apró darabokra. Olyan aprókra, hogy a legvitatottabb kifejezéseket-bekezdéseket ma már szinte mindenki kívülről fújja, lévén hogy a vízcsapból is a hozzájuk fűződő kommentárok ütköztetése folyik. Hamar kiderült azonban, hogy ez csak zsákutcába vezet. Az igen mellett kampányolók ugyanis egy pillanatig sem tagadják, hogy erősen tökéletlen a szöveg; míg a nemre buzdítók dolgát az nehezíti, hogy az eddigi EU-szerződésekhez képest sem törést, sem pedig irányváltást nem jelent a dokumentum.

    Következő logikus lépésként tehát a kampány már jó ideje nem az “alkotmány"-ban foglaltakra koncentrál. Hanem arra, hogy vajon az új szerződés elfogadása vagy elutasítása nyit-e majd utat az eredeti pályájáról vészesen kisiklani látszó integráció régóta esedékes helyrebillentéséhez. Tudniillik az Unió politikai tartalommal való feltöltéséhez.

    A francia aggályok két konkrét, a kampányban sokat emlegetett példája az olcsó munkaerőt kereső cégek keletebbre vándorlása (a delokalizáció), illetve a szolgáltatások piacának liberalizálása (a nemrég nagy visszhangot kapott Bolkestein-direktíva). Bár e két problémacsomag beható elemzése messze meghaladná e kereteket, az eredőjükben található anomália azonban remekül rávilágít az unióval kapcsolatos francia elégedetlenség gyökereire.

    Ehhez mindenképpen hasznos, ha szem előtt tartjuk: Franciaországban a “liberális" fogalom nem egészen azt fedi, amit nálunk. Amikor a gallok a neo-, ultra- vagy csak szimplán liberális jelzőt használják (pártállástól függetlenül szinte egyöntetűen elítélő felhanggal), akkor azt kizárólag a gazdasági-társadalmi dimenzióra vonatkoztatják, és szabálynélküliséget értenek alatta. Politikahiányt.

    A franciák nem azt nehezményezik, hogy egységesül a piac - hanem azt, hogy a játékszabályok nem egységesülnek A két fenti példára visszatérve, a franciák nem azt nehezményezik, hogy egységesül a piac - hanem azt, hogy a játékszabályok viszont nem egységesülnek. A delokalizációk és a szolgáltatások liberalizálása kapcsán tehát az adópolitikák és szociális juttatások előzetes összehangolásának szükségességét hangsúlyozzák. Figyelmeztetve rá, hogy ellenkező esetben lefelé - a legkevesebbet ígérőhöz - nivellálódik az EU, ahelyett hogy az uniós állampolgárok életszínvonalát felfelé harmonizálná.

    Ez az egyensúlytalanság - a gazdasági vetület politikai ellenpontozásának hiánya - az integráció valamennyi területén beazonosítható. Ettől olyan törékeny mára az egész építmény. A közös pénzhez nem társul a gazdaságpolitikák tényleges koordinálása; a belső államhatárok a bűnőzők-terroristák előtt nyitva állnak ugyan, ám a bűnüldöző szervek számára ma is falakat jelentenek; s valóban közös külpolitika híján az EU nem képes sem gazdasági-kereskedelmi súlyával arányos nemzetközi befolyást gyakorolni, sem pedig saját magát (ipari-technológiai bázisát, szociális modelljét, kulturális identitását) kellőképpen védeni.

    Pontosan ebből lett elmondhatatlanul elegük a politikai Európa gondolatára szocializálódott franciáknak. Különösen mivel csapdahelyzetben találják magukat. A kritikus pontokon a huszonötös uniót hatékonyabbá tenni csak az egyhangúság feladásával lehetne, ám a többségi döntéshozatal a jelen erőviszonyok között a szupermarket-Európa győzelmét, a francia elképzelések végét jelentené.

    Igen vagy nem? És utána? Nem véletlenül került reflektorfénybe az ún. alter-európai áramlat. És vált a mostani kampány során meghatározóbbá a “nem" táborban, mint a Maastrichti Szerződés idején főszerepet játszó szuverenista ideológia. Az “igenlőkhöz" hasonlóan több és jobb Európát szorgalmazó alterek céljukat nem a jelenlegi feltételrendszerek mellett, hanem egy radikális törést követő “újraalapítás" nyomán kívánják megvalósítani.

    A franciák alkatuknál fogva jobban szeretik a forradalmakat, mint a reformokat

    Tény, hogy a franciák alkatuknál fogva jobban szeretik a forradalmakat, mint a reformokat. A szerződést ellenzők által beharangozott “üdvözítő válság" zene füleiknek. Az “igen" tábor viszont - benne olyan elismert személyiségekkel, mint a már említett Jacques Delors - arról győzködi őket, hogy mindez csupán “a szirének éneke".

    A referendum szükségességét illetően azonban már a köztársasági elnök tavaly július 14-i bejelentése előtt konszenzus volt a pártok között. Még a kockázatokat az orosz ruletthez hasonlító Delors is úgy nyilatkozott, hogy “azért mégis" népszavazásra kell bocsátani a kérdést. Mert - mint mondta - “Nem tehetünk másképp. Ha azt akarjuk, hogy terjedjenek és mélyüljenek az Európával kapcsolatos ismeretek, akkor vállalni kell a veszélyeket".

    És e tekintetben kétségtelen pluszt jelent Franciaország számára a tavaly szeptember óta folyó kampány. Az unióról szóló viták főműsoridőben mennek a televízióban, az alkotmányos szerződést elemző füzetek-könyvek az eladási listák élén szerepelnek, az esti híradó minden nap a dokumentum egy-egy bekezdését és a hozzá fűzött pro-kontra kommentárokat ismerteti, de még a szórakoztatóbb jellegű tv-programokban is állandó helyet kaptak az EU-ról érvelő meghívottak.

    Mindennek két fontos következménye van. Egyrészt kis (alig) túlzással azt mondhatjuk: ma franciahon lakóinak zöme jobban tisztában van az unió aktuális és hosszú távú kérdéseivel, mint más országok önjelölt EU “szakértőinek" jelentős hányada. A franciák közben ráadásul egymás között is megvitatták mit is akarnak az unióval. Ami - a népszavazási hajcihő lecsillapodtával, s tekintettel a célkitűzések lényegi egyezésére - még az eddiginél is szilárdabb alapokat teremthet Párizs mindenkori Európa-politikája számára.

    A kérdés persze az, hogy lesz-e hozzá partnere. Mint már szó volt róla, jelenleg a nézetütköztetések java arról folyik, hogy vajon a szerződés elfogadása vagy elutasítása esetén lesz-e több esély a francia elképzelések keresztülvitelére. Ezért vált központi kérdéssé az ún. B-terv létének avagy nemlétének problémája. Amivel kapcsolatban most csupán néhány - zárónak szánt - megjegyzésre szorítkozunk.

    Először is: ha a a franciák “nem"-mel szavaznának, az uniós vezetők egészen bizonyosan találnak majd megoldást. Nyilvánvaló, hogy egy francia elutasítás kezelésére nem csupán B, de C, D és E forgatókönyv is létezik.

    A szűkebb országcsoportba rendeződés - valójában az Unió egyetlen életképes fejlődési pályája.

    Másodszor: a Franciaországban valamennyi tábor által kívánatosként megjelölt út - nevezetesen az integráció számára húzóerőként szolgáló szűkebb országcsoportba rendeződés - valójában az Unió egyetlen életképes fejlődési pályája. S bár most a gallok arról vitáznak, hogy erre vajon az ő “igen" vagy “nem" szavazatuk teremt-e könnyebben lehetőséget, egyvalamiben senki nem kételkedik. Előbb-utóbb minden variáció ide vezet.

    Harmadszor: a francia népszavazás körüli összuniós pánikroham remekül mutatja, hogy Párizs az egész építkezés sarokköve. Ahogyan azt egy brit diplomata fogalmazta: “Ha Nagy-Britannia elutasítja az alkotmányt az Nagy-Britanniának jelent gondot, ha viszont Franciaország utasítja el, az Európa számára probléma".

    Bármi legyen tehát a népszavazás eredménye, és bárki bárhogy is próbálja meg bagatellizálni vagy éppen túldramatizálni azt - a lényeg nem változik. Franciaország megkerülhetetlen, a franciák pedig jobban “értik" az uniót, mint valaha.



Fórum

alap elemzések

  • Az amerikai szupremácia buboréka - Soros György
  • Háború és történetírás
  • A félperifériás kapitalizmus
  • A szociálpolitika finanszírozása
  • A magyarországi nyugdíjrendszer
  • Az egészségügyi ellátások és finanszírozásuk
  • A magyar szegénységről
  • Szemünk fénye és a pofonok
  • Mayerling, 1889 - Szerelmi dráma és politikai gyilkosság
  • Pillanatkép a mai magyar valóságról
  • Az értől az óceánig - A víz: a jövő kihívása
  • Globalizáció és keleti bővítés - milyen lehetőségek nyílnak?
  • Milliókat öl meg a tiszta víz hiánya
  • Tobintól a globalizációkritikáig
  • A kormányváltás politikai gazdaságtana
  • A nemzeti függetlenség ma
  • Gyerekek a harcmezőn - ENSZ jelentés
  • Prostitúció, férfiuralom
  • Mezőgazdaságunk állapotáról - és a vidéki munkanélküliség okairól
  • Rabszolgaság az ILO jelentése alapján - A 12 millió kényszermunkás fele gyermek
  • Össze kell fognunk! - a globalizáció felborította a nemzeti ország-kereteket
  • Egy lépés a százból
  • Melyik gyerek mennyit ér?
  • Európa francia lelkiismerete - Alkotmány NEM?

    • Európai Alkotmány

  • Sok hűhó egy európai álalkotmány körül
  • Hollandiában is megbukhat az uniós alkotmány
  • Oslo Declaration - 15th May 2005.
  • Európa francia lelkiismerete - Alkotmány NEM?
  • NEMET ERRE AZ ALKOTMÁNYRA
  • Köszönet a franciáknak - Helyettünk is szavaztak...
  • A nép és az elit - népszavazás után, elnökválasztás előtt
  • A B terv
  • A francia NEM az EU Alkotmányra fontos előrelépés lehet a neoliberalizmus elleni fellépésben
  • Az Attac France 12 javaslata az EU-csúcsra
  • Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!